Szeptemberben lett volna a szülésem, és az a hónap különösen nehéz volt számomra. Minden nap gondolok a meg nem született babánkra. Sokszor magam előtt látom őt, egészségesen és mosolyogva. Bár mindez csak a képzeletemben létezik, mégis velem van, és a szívemben őrzi a helyét.

A dátumoknak ereje van, bárki bármit gondol. A dátumoknak misztikuma van, amit nehéz megérteni. De ezek a dátumok segítenek is. Hiszen lezárunk valamit, vagy éppen megállunk egy pillanatra, és megemlékezünk arról, amit akkor elvesztettünk, vagy éppen arról, amit soha nem kaphattunk meg. Nekem ez a két dátum a május 8. és szeptember 20.

A gyász egy mély és összetett érzés, amelyet mindannyian másképp élünk meg. Az emlékezés segít abban, hogy feldolgozzuk a veszteséget, és megtaláljuk a békét a szívünkben. Ahogy Helen Keller mondta: "Amit egyszer mélyen a szívünkbe zárunk, azt nem veszíthetjük el soha."

Az élet igazán nehéz, amikor az ember teljesen elmerül egy ilyen trauma feldolgozásában, és még a gyász súlya is ránehezedik.

Nagymama halála ősszel történt, amikor a levelek hullotak és a természet csendes elmúlásra készül. Az ő elvesztése mély űrt hagyott a szívemben, és minden egyes nap hiányzik a szeretete és bölcsessége. Az emlékek, amelyeket együtt teremtettünk, örökre velem maradnak, és az ő szeretete mindig erőt ad a folytatáshoz. 

Mert folytatnom kell, mert folytatnunk kell, mert FOLYTATNOD KELL!!!