Kedves Olvasóim!
Főleg, te aki ide tévedtél. Valószínűleg hasonló dolgokat keresel, ami veled is éppen most történik. Vagy már meg is történt...
Elsőnek azt szeretném mondani neked, hogy tud nem vagy egyedül, nem vagyunk egyedül! Másodszor bár a fájdalmadon nem fog segíteni, de a hasonló történeteket olvasva erősödtem. Olvastam, kutattam, kerestem még is mi vár rám egy átsuhanó baba után? Mi fog történni velünk? Hogy történik a vetélés 20. hétben? Ki tud nekem segíteni a feldolgozásban? A környezetem, hogyan fog reagálni? Mi a normális ezek után? Mikor menjek vissza dolgozni? Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat. Ekkor jöttem rá mennyi nő, család szembesül nap mint nap különböző esetek miatt az átsuhanó baba fogalmával.
A mi kis történetünk nem rég kezdődött, nem évek után írom le a sorokat. Azért sem, mert terápia jellegű nekem ez most, másodsorban az élmények még frissek, így tényleg élesen emlékszem mindenre.
Párommal egy egész jó tervet állítottunk fel. Annyit tudnotok kell, ő volt életem szerelme tini koromba.. de hát tinik voltunk kicsit külön is kellett lennünk. Aztán 26 évesen újra a sors úgy hozta, hogy egymásba botlottunk. Hát ebből a tini szerelemből házasság lett. A terv egyszerű volt, nem görcsölünk rá, ha jönni akar a baba akkor majd jönni fog. Hát ez olyan jól sikerült, hogy az első próbálkozásunk után az év első szerdáján pozitív teszttel a kezembe örültünk.
Az orvos vizsgálata után, ahol már látszódott a kis pötty, meg is érkeztek a rosszullétek. Ülve aludtam és sajnos csak az üres sós kifli volt az, amit a gyomrom elviselt. Egész napos émelygésem volt. De megérte pár hétre rá pedig hallhattam a kicsinek a szívhangját is.
Az orvosi vizsgálatok a megfelelő ütemben zajlottak, 12. heti vizsgálatnál a tarkóredő 2.8mm nagysága kicsit aggasztónak tűnt.. de csak számomra. Orvosom szerint megfelelő volt. Talán ez az egyetlen jel volt,hogy baj van a babánkkal. Aggasztott is és egy napig nem is tudtam nagyon elszakadni ettől, de vártam a kombinált tesztem eredményét.
Ünnepek miatt többet kellett rá várni, de megérkezett... a kicsinek semmi baja, és kislány. Mondjuk őszinte leszek ezt már az elejétől kezdve éreztem és az applikációba rég beírtam a nevét: KINCSŐ. ♥
Múltak a hetek és egyszer csak odaértünk a 19. hétbe és a második genetikai ultrahangra. Édesanyámmal érkeztem és megbeszéltük, hogy a vizsgálat után bemegyünk egy boltba és az összes baba cuccot átnézzük, ha valami megtetszik meg is veszem.
Nevettünk az utazás alatt és már gondolatban rendeztük a szobáját Kincsőnek.Persze a mama nem tudott várni, már vett neki kisruhát is.
Még anyukám azt is megkérdezte, hogy most már kezdem-e magam beleélni az anyaságba.. és mondtam neki, hogy elkdeztem mindennap érezni a kicsit és így már elhiszem, hogy tényleg itt van velünk.
Itt volt velünk...nem sokat...de azt érzem anya lettem...
